2014. február 19., szerda

Nem



Nem hiszek a cikázó szemeknek,
Üvegesen tekintenek a jövőbe,
Nem látok semmi biztató jelet,
Álmodozó tekintetek ragadnak be.

Nem tépnek virágot a kertekben,
Üzlet előtt állnak sort az üres kezek,
Nem kívánt sorssal is vetekednek,
Kemény szavakkal, ismeretlent perelnek.

Nem olvasnak értékes könyveket,
Süket monológokat ismételgetnek,
Nem keresnek már rejtett kincseket,
Felszínen kutatnak szép drágaköveket.

Nem értenek tágra nyílt jeleket,
Zárt körökért meg hiszékenyen küzdenek,
Nem érintenek szép, kis lelkeket,
Durván, mindent, porig a földbe döntenek.

Nem simítanak gyengéd kezeket,
Ököllel vernek mindent kényszeredetten,
Nem várnak üdvözítő híreket,
Fogcsikorgatva szemeznek a rémekkel.

Nem bíznak isteni sugallatban,
Saját orruk után futnak mind gyorsabban,
Nem lesznek már soha kevesebben,
Sötétségük gyarapodik minden percben.